Szilvásvárad története

A falu nevének eredetével kapcsolatban igen sok feltételezéssel találkozhatunk. Fényes Elek szerint Szilvásvárad egészen egyszerűen a szilvatermelésről kapta a nevét. Mások szerint az 1790-es években működő vashámorokban termelt szilíciumdús nyersvasról, azaz a szilvasról nevezték el. A Baranya megyében ma is megtalálható hasonló nevű Szilvás község miatt a közelben található két várról, 1906-ban a Belügyminisztérium 39840/1. E. 1906. számú rendelete alapján "várad" szóval bővült az elnevezés. A név kialakulásának magyarázata lehet a latin eredetű silvae szó is, amelynek jelentése: erdők. Egy monda szerint Erdélyben volt egy Szilvás nevű falu, ahonnan a vallásháború idején az elüldözött reformátusok a Felvidék felé menekültek, végül ez a táj adott új otthont nekik.

A Bükk-hegység - így Szilvásvárad is - már az ősember korában lakott volt. A kiterjedt erdőségek biztosították a bőséges élelmet, a barlangok biztonságot nyújtottak a ragadozók ellen. A bükki kultúra nyomai megtalálhatók a Szeleta, az Istállóskői, a Petényi stb. barlangokban. A hegység folyamatosan lakott volt a réz- és bronzkor idején is. A Bükk-hegységet elsősorban a Kyjaticei kultúra emberei lakták, kihasználva a természetes erdőrendszert, de földsáncokkal is megerősítették védelmüket. Szilvásvárad térségében két ilyen kősánc is található Kelemenszéken és Dédes-Verebencen.

Az i.e. VII-VI. században megindult szkíta vándorlás elérte a falut is. A Tófőhegy északkeleti oldalán feltárt temetőrész leletei a legjelentősebbek közé tartoznak. A magyarok megjelenéséig kelták és szlávok lakták a területet, de megfordultak erre a vandálok és az avarok is. A honfoglaló magyarok elsősorban a tágas, alföld jellegű földterületeket foglalták el, s csak lassan húzódtak fel a Bükk északi régióiba. A bélapátfalvi apátságot 1232-ben alapították. A hagyomány szerint IV. Béla a muhi csata utáni menekülés során egy éjszakát az Istállóskői barlangban töltött, majd Bélapátfalván is időzött. (Dr. Wittner Mór, IV. Béla király története, Temesvár 1893.)

A tatárjárást követően majd száz évet kell még várni, míg az első írásos emlék, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Warad néven megemlíti. A XIV. században Éleskő, majd Dédes várához tartozott. Ezzel együtt lett királyi birtok, amikor Ernye bán unokáinak hűtlensége miatt Károly Róbert Dédes várát elkobozta. Nagy Lajos idejében királyi vadászvár volt itt. Királyi várbirtok maradt 1438-ig, amikor Albert király Dédessel együtt Szilvásváradot is a Pálóczyaknak adományozta. Ebben az időben már Zylwaswaradnak, majd Sylvas Varadnak írják a község nevét. Mohács után a Pálóczyak után a Perényiek birtoka lett, de csak fél részben. A királyi részt 1568-ban Kátay Ferenc vette zálogba. 1576-ban már református eklézsia működött a faluban. A királyi tulajdont képező falurészt 1666-ban I. Lipót király Keglevich Miklósnak adományozta, Kátay Ferenc pedig a maga zálogos részét Szepessy Pálra ruházta, akitől Keglevich visszaváltotta, s ezzel a falu egyedüli tulajdonosává lett. 1699-ben Keglevich Ádám és Zsigmond már az egész falura nyertek adományt. Szilvásvárad ettől kezdve, az 1890-es évek végéig a Keglevich grófoké maradt. 1792-ben Gróf Keglevich Ádám földesúr erdőségei faanyagának jobb kihasználása céljából, a hamuzsírégetés emlékét őrző Szalajka-völgyben vasfinomító és kovácsoló hámort állított fel. (A hamuzsír az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyag, melynek latin neve: sal alcalicus, innen származik a "Szalajka" elnevezés, régebben Hámor-völgynek nevezték.) Nyersvasat előállító vasolvasztója, kohója kezdetben nem volt, ezért Gömörből, a beltéri vasolvasztóból készpénzen vásárolta és szekereken szállította szilvási hámorába a nyersvasat. Itt a Tótfalusi-völgybe telepített szlovák munkások a nyersvasból finomítás után szerszámokat állítottak elő. 1802-ben Keglevich felállított egy vasolvasztó kohót is, ettől kezdve a vasércek olvasztását és a nyersvas előállítását is saját üzemében tudta folytatni. A helyi vasércek gyenge minősége és elégtelensége miatt a vállalkozás szerény keretek között működött. 1851-ben a Gyár-völgyben vagy Hámor-völgyben 40 munkásház, gyárépület, - a fújtató és a vasverő pörölyök mozgatásához szükséges vízi hajtóerő biztosításának céljából - vízduzzasztó tó és zsilip található. A vasgyár főként öntöttvasat termelt, évente 8000 bécsi mázsa öntöttvasat és 4000 bécsi mázsa kovácsoltvasat állított elő, termékeit az Alföldön értékesítette. Berendezése, gyártási technikája az 1870-es évek elején már elavult, üzeme egyre inkább deficites lett, ezért beszűntette működését, lebontották. A községi pecsét címeralakja a XIII. században: földből kinövő szilvafa, alatta ekevas, két oldalán egy-egy stilizált virág, körirata: Szylvas.

Az 1950-es években a bükki karsztra telepítették a lipicai ménest. Ennek eredményeként indult fejlődésnek a lovassport-bázis Szilvásváradon. A falu és a megye összefogásának leglátványosabb eredménye az 1984-ben megrendezett páratlan magyar sikert hozó Négyesfogathajtó Világbajnokság volt.

Szilvásváradról

Időjárásjelentés

Menetrendek